Kristóf Péter sportriporter honlapja

AKCIÓ!!! 4850 helyett 1975 Ft Ezüstcsapat - második félidő; Báró, Juci, Nyíl és a többiek Az FTC KEK-döntős csapatának története Most itt vagy: Részletek *Kristóf Péter* sportriporter honlapja
	Ezüstcsapat	Részletek	Könyvrendelés	Kapcsolat
Kezdőlap Hírek Sztársztorik Görbetükör Névjegy Linkek	Részletek az „Ezüstcsapat – második félidő; Báró, Juci, Nyíl és a többiek” című könyvből „… utólag mesélte egy testőr barátom, hogy a lelátón helyet foglaló Kádár János a második gól után odaszólt neki: „Menjünk innen, mert ez a parasztgyerek megver minket!” …Ekkor jutott eszembe Kádár János! …Kértem tehát a titkárnőit, hogy fogadjon, amit meg is tett. Kérdezi, mi a baj. Mondom, nem kapunk útlevelet. És vissza is jönnek? Mondom, nem biztos. Na, jól van, adják meg nekik! Ennyivel elintézte – *Juhász István* (Juci) egy Vasas elleni meccsről és „a” párt első emberével történt találkozásáról. „Na, mondom, akkor itt valami nem stimmel. Elsőszámú tartalék vagyok, mégsem én utazom? Úgy tűnt nekem, „vigyáznak” rám. Vonatnak, repülőnek közelébe nem engednek! – *Ebedli Zoltán* (Ebi) arról, hogy ha akart volna, akkor sem tudott volna disszidálni. „Jön a hordár, hogy viszi a csomagokat a becsekkoláshoz, én meg ráripakodtam magyarul: „Mit csinálsz?!” Úgy megijedt, hogy hagyta a bőröndjeimet, én meg felkaptam őket, na mondom, itt a pillanat. Már mindenki becsekkolt, csak Takács Józsi bácsi, a masszőrünk volt még kint, meg Murai Laci. Ebben a pillanatban érkezik egy taxi, az utas kiszáll, a sofőr rám néz, én meg intek neki. Aztán betette a csomagjaimat a kocsiba, és már indultunk is. Józsi bácsi még utánam szólt, Csóka, hova mész, én meg mondom, Taki bá mindjárt jövök. Ennyi volt az egész. Megléptem… a Honvéd volt a hadsereg csapata, a Dózsa a belügyé, a Vasas a párté, mégis a legtöbben minket szerettek. A nép csapata voltunk, ezért nem lehettünk a politikai rendszer kegyeltjei” – Magyar István (Csóka) arról, hogyan „pattant” meg, illetve, hogy szerinte nyomták a Fradit. „A „hihetetlen” lövőerőmmel kapcsolatban például, mindig azt mondta: „Nyilasikám, Nyílkám, ha a tizenhatoshoz érsz, ne habozz, lőjj azonnal! Rúgj bele egy jó nagyot a labdába… aztán szaladj utána, és gurítsd be az ötösről!” – *Nyilasi Tibor* (Nyíl) Dalnoki Jenő alakját idézi fel. „… az ellenőr a zuhanyzó ajtajában állva azt mondja neki, te Jenő, hát azért csak nem kéne így beszélni a Ferivel. Mire Jenő, na ne viccelj. Még hogy én hogy beszélek? Hát most nézd meg, hogyan! Azzal elkezdett felém térden állva csúszni. Emlékszem, két oldalt csurgott le a sampon a tüsi fején miközben mondta, Ferikém, hát fussál már öt métert. Ferikém, hát rúgjál már egy gólt! Látod? Hát így beszélek én a játékosaimmal! Mi a probléma ezzel? Mondanom sem kell, a fél csapat fuldokolva bebújt az öltözőszekrénybe, mert senki nem mert hangosan röhögni, én meg csak álltam ott lemerevedve. Na, mondom, ha most nem öl meg, akkor soha!” – *Szabó Ferenc* (Ferike) szintén a mesterre emlékezik. KÖNYVRENDELÉS Amennyiben az olvasó e sorokkal a tervezett időben találkozik, már akkor is több mint harmincöt év telt el azóta, hogy az ország legnépszerűbb futballcsapata, a Ferencváros utoljára nemzetközi kupadöntőt játszott. Harmincöt év! Csaknem egy emberöltő. A mai szurkolók többsége, a fiatalok, már nem láthatták játszani azt az együttest, így nem is lehetnek emlékeik azokról az időkről, amikor a magyar labdarúgás, illetve reprezentánsai – így a zöld-fehérek is –, még valóban tényezőnek számítottak Európa, sőt, a világ labdarúgásában. Elsősorban hát, nekik szól ez a könyv, meg persze azoknak az örökifjú drukkereknek, akiknek már volt szerencséjük átélni a teltházas bajnoki és kupacsatákat, olyanokat, amilyeneket ma többnyire csak külföldi klubok összecsapásai alkalmával, leginkább a tévében láthatunk. A mostani ínséges időkben futball-lélekgyógyító lehet feleleveníteni a múlt század hatvanas-hetvenes éveit, középpontban egy olyan kupaszezonnal, melyben – az ezerkilencszázhetvennégy-hetvenötös KEK-sorozat mezőnyéből kizárólag az eddigi BEK illetve BL győzteseket kiemelve – olyan sztárcsapatok, mint a Real Madrid, a Liverpool, a Benfica, a Crvena Zvezda, vagy a PSV Eindhoven csak álmodhattak a döntőbe jutásról. A Ferencváros viszont el is jutott a bázeli fináléba! Monaco? Bologna? Eintracht Frankfurt? Ők is futottak még… De mi lett az egykori kupahősökkel? Hogyan, mivel töltötték, illetve töltik életük második félidejét, mit és mennyit profitáltak – ha ugyan, egyáltalán – a tovatűnt sikerekből? Egyikük-másikuk ma is gyakran szerepel a médiában, a többiekről viszont keveset tudunk, holott ők is itt élnek közöttünk. Sajnos, nem mindnyájan… Azoknak az alakját, akik már az égi futballpályákról néznek le ránk, így Dalnoki Jenőét és Pusztai Lászlóét, a csapattagok elevenítik fel, a szakmai stábot Novák Dezső képviseli. Végül még valami. Felmerülhet, hogy egy főként televíziós sportújságíró miért pont azokról az időkről, gyermekkorának nagy mérkőzéseiről, illetve azok főszereplőiről ír? Egyáltalán, minek ír könyvet? Talán azért, mert csodálkozik, hogy lehet, hogy ezt a könyvet még nem írta meg senki. Vagy, mert egyszer csak rájön, hogy tulajdonképpen szeret írni. Vagy azért, mert hirtelen túl sok lesz az ideje. Vagy azért, mert már abban a korban van, amikor az ember elkezd nosztalgiázni (is). De lehet, hogy mindezekért együtt. Illetve még azért, mert a munkája során, vagy magánéletileg egy-egy ponton, az egykori csapat tagjai közül többekkel kereszteződött az élete és ezzel a könyvvel előttük szeretne tisztelegni. Igen, tisztelegni, de ez nem jelenti azt, hogy rózsaszínűbb képet festeni, mint az eredeti. Maradjon a kép csak olyan, amilyen volt! Vagy inkább olyan, amilyenre az egykori főszereplők ma emlékeznek. A könyv alapját képező beszélgetésekre kétezer-kilenc áprilisa és kétezer-tíz augusztusa között került sor. KÖNYVRENDELÉS VISSZA A KEZDŐLAPRA Támogatott böngészők: Google Chrome, Mozilla Firefox, Safari. Copyright ©Kristóf Péter 2010
			Design by bfabry.